( S z e m e l v é n y e k )

Szójegyzék alak és jelentés szerinti, valamint voltaképpeni tájszavainkból

Amelyekhez szólásmondások, tréfás  mondások, nemrég még  hagyományos alkalmi szólások (köszöntések) kapcsolódtak, azokat ilyen értelemben magyarázzuk. (A szófajt általában nem jelöljük.)

• abbamaratt = abbamaradt. –  Abbamaratt, mind a Bábel tornya.
• abrakostarisnya. – Nem csak a lú nyakán lóg abrakostarisnya. (Ti. férfi nyakán a szennyes asszony.) 
• ágál = henceg, büszkélkedik. De: – Gyere, ágáljunk ékkicsit! –  amint szovajárása volt a jókedélyű EP-nak, inkább azt mondta: "Hadd mulassunk egy kicsit!"
• ágasfa = ágas edényszárító (1930–40 k. néhány udvar kerítésében láthattunk ilyet, rajta száradó-szellőző tejesröstölőkkel.)
• ágfa = aprófa, rőzse –  Ágfát midig szabad vót szedni (erdőn).
• alakor = tönköly (Triticum monococcum). Az 1930-as évek végéig általánosan termesztették vidékünkön takarmánynak.
• áldozóba = áldozócsütörtökön.  Rígente áldozóba(n) konfirmáltunk.
• alma Mikor jó a kicsi alma?... Mikor nincs nagy.  Alma ja fa jalatt ... (Mondják annak, aki teljesen értelmetlenül kotyogott a szóba.)
• álom – Mit jelent az álom? –  Álom s eső s üdő . Ennyit.  (Él azonban magyarázatok keresésében többen is forgatnak álmoskönyveket   komolyabb megítélése is. Mondják, például: Ha hosszasan betegeskedő  rég meghalt rokonnal vagy baráttal álmodik, az "érte jű", s "hamaroson elviszi". Édesapánknak az első világháborúban (1916) elesett bátyja jelent meg álmában, legényként,  váradi csizmában. Édesanyánk régóta halott leánykori barátnéjával álmodott. Mindkét szülőnk az álom utáni másodnap hunyt el (1983. IV., IX.). Néném szegény, aki évekig mellettük élt, napokig azon búsult, hogy – ismervén e hagyományt –  miért nem volt figyelmetesebb elmondott álmukra, s miért nem halasztotta aznapi mezei munkáját.
• aluszik = alszik. –  Amikor még  a víz is aluszik ...  (akkor jár a tolvaj)  – Aluszol, Szimjon? – Nem, csak szunyikálok. – Jártak e're a farkasok? –  Tudom nem is az angyalok! – Vittek el sok báránt? –  Tudom nem is hoztak! (Csóringcsúfoló. A. na.)
• anyámasszon = anyósom. Csak értelem  szerint. Megszólításban mindig: –  Anyámasszon. Ha emlegetésekor "anyósom"-at hallottak (kivált férfiaktól), öregebb asszonyok azt kérdezték az illetőtől: – Hun tanoltad ezt a csúf szót?
• apámuram = apósom. Használata ugyancsak szigorúan kötött volt régente. Megszólításban még él. Emlegetéskor újabban már kezd ritka lenni.
• apaszt = leapaszt.  Ha hirtelen apaszt, az a jele, hogy beteg a jószág. (Ti. a tejelő jószág.)
• Ápilis, ápilis! Bolond aki járta is. / ápilisbe = áprilisban
• aranyosvíz – Újesztendő első perceiben vett, hazavitt csorgóvíz.
• árvacsohán = árvacsalán (Lamium album) – virágjából köhögéscsillapító teát főznek
• asztal – Majd ha saját asztalába törölli a kést, akkor tudja meg, mi az ílet.  / feladja az asztalt = ünnepi (lakodalmi stb.) ebéd előtt köszöntőt és imát mond (Ua. megrovóan – olykor asztaltól való eltiltással – ha a gyermek evés előtt vagy közben illetlenséget mond.)
• asszon – Ha jól menyen minden dógod, köszönd az asszonnak; ha rosszul, azt is.

*

• bácsi – másfalusi idősebb ember megszólítása; belsőleg lassan terjedez a bá helyett; de olykor idézgetnek hozzá némi elszólásfélét: – Bácsi, maga nem szucsáki? (Bács és Szucság szomszédok.)
• bagazia (Nádasmentén) = övbe tűzött elejű szoknyaféleség (Felszegen muszuj). Jellegzetesen kalotaszegi viseletdarab (Régente általános és mindennapos is volt; újabban nagyünnepi és alkalmi viselet dísze; párdarabja a pándlikásruha; hozzá vállfűs-ing illik, s me'revaló)
• baj – Ba'jal ment, ja'jal jött. –  Ba'jal járt, ja'jal tért. – Kinek nem baj, nem jaj.
• bakalódó = kötekedő
• bal – Éggyik filem bal, a másik nem hal(l). (Nem akarom tudni, mit mondtál ~ mondtak.) 
• balabikál = hebeg-habog. – Ha az ű balabikálása is beszíd, akkor jól állunk! (balabikál. Pápai Páriz: Békességet ... egyik írásában)
• bálmos = juhtej savójából –  "bálmosnakvaló"-ból –  készült, puliszkaszerű eledel. (A felfőtt bálmosnakvalóhoz megfelelő mennyiségű málélisztet adagolnak; ne legyen se sűrű, se híg –  "álljon meg a kalánba". –  Ke'j fel, káplár, bálmos úr! (Elszólásból.)
• baraboj (< r. baraboi) = turbolya (Chaerophyllum bulbosum L.) {?}; apró, édes gumó, tavaszi szántáskor (Dorgóban) keresett gyermekcsemege volt. – Nem ír az égy barabojt! (Értéktelen.) (baraboj. Tamási: Öreg fa gyökere) baraboly: csemegebaraboly (Chaerophylum bulbosum) édes karógyökerét D-Európában néhány helyen főzve fogyasztják (Le III. 216).
• bárán =  bárány. – A kisbárán így béget: –  Ep-e-er-vi-rág! – A másik ezt mondja: – Nem írem én azt! ~ Nem íred te azt!
• barázdol = barázdál. –  Minden szántáskor barázdolni szokunk. – Rendes ember kibarázdo'ja a fődet. (Ti. szélein húzza az első barázdákat, ha a szomszédos darab is szántó.)
• barkócafa =  berkenye (Sorbus L.). – Facsaros (vagy), mind  a barkócafa. – Visszás, ~. Kétszer visszás, ~.
• bátyámuram –  Szalos István bátyámuram szollittatja énáltalam e háznak gazdáját és egész családját fiának lakadalmára, továbbá búsittatja égy kis konyháravalóval, pár sonkával, kupa vajjal, víka búzával, s ha többet adnak, azt is megköszönjük. (Lakodalmi hívogató. Maga a bátyámuram csak ebben és így él, noha ismeretes az urak által használatos "urambátyám" is, amelyről azonban egykori falusbírónk jobban tisztában volt mint maguk az "urambátyám" címzést annyit kárhoztató "urak"; ti. mikor illő egyik vagy másik: „Mert ha a rokonság közeles, akkor a bátyámuram, ha pedig a rang az első, akkor urambátyám“ – volt? –  helyénvaló. Nagy Székely János, 1943)
• béíri (vmivel) = megelégszik –  Ha nincs más, kínáld jó szóval, aval is béíri.
• béjár = bekalandoz, kifürkész. – Béjárt puckot-padalat, mégse tanált semmit. (Régóta elhomályosulhatott csúfolódás; hiszen "kuckót és padaljat" házban "kutathatott", nem erdőn, mezőn, szomszéd falu határán stb.) –  Béjárta Ungot-Berket. (Ez utóbbi vsz < Bereget.) –  Béjárta Toronyát-Boronyát.
• beléköt – Az ílőfába is beléköt. (Mindenkivel kikezd.)
• bélfa 1. a járom alsó és felső fáját összekötő páros heveder; 2. a szekérlajtorja alsó és felső szárát összefogó többes heveder: elül-hátul közel álló páros, egyenes bélfa, a lajtorja közepén V alakú, kissé hajlított (így nőtt fából faragott) szokott lenni (így díszesebb is); a V előtt és után vaspálca erősíti a lajtorját; 3. a vetélő (vetőllő) bélfája; rajta forog a cséve (csű).
• berső = belső: 1. belsőség, beltelek. –  A bersőbül kifizetik a léánt. 2. belső –  jobb felőli – járomba fogott igavonó. 2.a. – Amelyik bihaj jobban húz, azt fogjuk bersőnek. – Bersőre kötik a jármot, ha a berső bihaj erőssebb s jobban húz. – Amelyik bihaj bersőre szokott, nehéz azt emberre szoktatni. 2.b. fogat, szekér jobb oldala. –  Vigyázz, bersőre áll. (Ti. a szekér rakománya jobbra hajlólag áll.) L. még csábeli, emberre, hojszás. {A 2. a hajdani bal oldali közlekedés viszonylatában világosulhat, amikor ugyanis az út "berső felin" járt a jobbról fogott jószág. 1942-ben tértünk át a jobb oldali közlekedésre; ennyi idő nem volt elegendő, hogy a régi, beidegződött szemlélet megváltozzék, illetőleg: a dolog zavartalanul folyik szokott medrében.} 
• bévásárol – Bévásárol, mind a mákai (menyecske): fél kilót; hadd legyen leves is, paprikás is.
• bitang = 1. zabigyerek; 2. gazdátlan jószág 
• bódorgó = kódorgó. – Bódorgó jószág csak hajtónak hasznos. / bódorog = kódorog
• bogáncs (mn) = kötekedő –  Olyan bogáncs ember, mindenkibe beléakad.
• bojóka = burgonya. Mint "kapusi" (Nk ~ Kk) szó ismeretes; "csúfságbul" használják.
• bokátol = böfög
• bokréta  gyöngyösbokréta (Újabban gyermekkortól, régente csak konfirmálás után viselt díszbokréta. Többnyire leánytól kapott jegyajándékféle.)
• boldogabbik – A bot boldogabbik {vastagabbik} felit (~ vígit) forditotta ..., hogy ne sokat bajlódjík vélle. (Leütötte.)
• bolyongós = nyugtalan, zavaros. –  Bolyongós üdőbe(n) gazdaembernek otthun a helye.
• bonyám ( < 'jobbanyám') = nagyanyám ; (bec:)
• bonyi / bonyó = öregasszony; megszólítása és emlegetése gyermekek körében szinte általános. –  Ne bonyózz, te, mer én neked nénéd vagyok! 
• bopám ( < 'jobbapám') = nagyapám; (bec:)
• bopi / bopó = öregember. – Bopó vót a te öregapád, én Pista bá vagyok!
• bornyu = borjú. – ünőbornyu, bikabornyu; szopóbornyu (4-6 hétig, 2 hónapig). – Jó szopóbornyut vágtak.  Nincsen égy bornyufarka se! – Jó bihaj, eddig három bornya vót.
• bornyusbihaj: hasibornyus (ellés előtt), kisbornyus (ellés után). Ha megellett a bihaj (a tehén), három napig nem volt szabad kölcsön adni sót, kenyeret: "elviszik a tejet a jószágbul".
• bót = bolt. – Vót éccer égy bót, / Abba mindenféle vót ... – Mit veszel a bótbul, asszon? –  Uramnak pi-i-pá-át, do-o-há-ánt, gyu-u-fá-át. Magamnak szoknyátruhátkeszkenyőt.
• bőcsős út = szűk bevágásban vivő szekérút
• buji = kék posztóból készült, gépvarrással díszített kabátféle (Régente általános őszi-téli viseletdarab volt; évtizedek óta csak ünnepi; eltűnőben; ahol még van, az megőrzött régiség.) 
• burján ( < r. buruian) = gyom. –  Búza-gyomláláskor (hajdan!) sokféle burjánnal bajlódtunk: szamártüviss, feketenadály, konkoly, ragadály, vadborsó, vót ott minden.
• búza – Jó búzának két nyár kell. –  Fé'revágja a kalapját, mint akinek eladó búzája van. –  Neked is íretlen a búzád! ~ A te búzád is léhás! (Komolytalankodó vagy.) Érdekességként mejegyezhető: hasonló elemű a római szólásmondás: Adhuc tua messis in herba est – A te búzád még (csak) zöldjibe van –; ottani értelme azonban az volt: ‘Korai minden reménykedésed’.
• búzafű = kalász. –  A teli búzafű is lehajlik. (Csak üres fej jár mindig fenn.) – Az éskolások is sok búzafűt szedtek tallózáskor. (Minálunk elevenen élő szó és hímzésmotívum. Másutt –  sokfelé – "a búzafű nem tudott megbirkózni a szláv kalász-szal" – Bárczi)
• bükkfatarisnya – A közismert mondókában – „Volt egyszer égy ember, / Volt szakálla kender, bükkfatarisnyája, / Felmászott a fára, / Leesett a sárba, / Két kutya húzta, / A harmadik nyúzta, / Sári néni siratta, / Pista bácsi kacagta“ – De: – A bükkfatarisnyát is elhurbolná! Minek adjak neki újat? – mondta egy fiatalasszony.
• bürüzdü = csipkefához hasonló, de tüske nélküli és puhább ágú (félcserje?); friss hajtása sóska ízű; kellemes mezei csemege volt gyermekkorunkban. (Utolsó példányát, valamikor a 30-as évek végén, Papcserején, a Kiskántor nevű pásztor (aki olyan szépen rendbe szedte Szegkutat is) körülkerítette. 1962 után a területet felszántották, ekkor kipusztult. 2000 júniusában, Lakatos Jánostól.) Alakilag közeli Péntek–Szabó 1985. 253:  bürüzdi szava, de ez almafélét jelent idézett helyen. Meglehet, csípős ízű alma nevévé vált.
• bűt = böjt  / bűtöl = böjtöl  / bűtös pulicka = szilvaízes puliszka / bűtösleves (inkább tréfásan): alma, körte, szilva főzet (nagypénteki; hidegen fogyasztották)

  *

• cibóka = mókus (Annyira sajátos Kalotaszegen, hogy mivel csak Szilágyban ismeretes közelesen, hajdani betelepülésünk irányát-nyomát vélik felfedezni benne. SzTA.)
• cinkus = sorshúzásos osztozó-cédula; –  cinkust húztak {valamire}. –  Kihúzta a cinkust! (Jól megjárta!)
• condra =  szürke daróc felsőruha (Mindennapos és díszes változata is volt. A 30-as évek közepén már csak néhány öregasszonyon lehetett látni, ősztől tavaszig, hétköznapra maradt egykori ünnepi darabjait.) –  Víkon szélhöz vastag condra! – mondta volt M. nagyapám, mikor – csípős őszön, törökbúzahordáskor – a szekérsariglyán dideregtem, s reám terített valamit.
• cudar – Cudar bíró, ha bé tudtál sorozni, / Mér nem tudtál pejparipát szerezni. / Pejparipát, sejehaj, hozzávaló szerszámot, / A rózsámhoz senki ne tartson számot. (Nd)
• curikkol (< n. zurück) = visszalép, visszahúzódik (Ti. meggondolván a dolgot, tovább nem vállalja.) / curikkoltat ~ curukkoltat = hátrafelé tolatja a szekeret

*

• csá ~ csábé ~ csáoda = (járomba fogott) állatot jobbra  terelő (vagy csak eléfelé nógató indulatszó) / csábeli {ritkán} = igába balról fogott állat (gyakoribb: embertürső ~ embertülső)
• csalamádé = sűrűn vetett takarmány-kukorica
• csapás – Nagy csapás vót ű a falun, de, hál' Istennek, elment. (Ti. meghalt.)
• csapás = a (kiáztatott, megszárított) kender feldolgozásának első munkája a bitón / csapatlan – Ott a sok kender csapatlan, s nincs égy kis meleg üdő, hogy dógozni lehessen vélle. {Hol van az az ősz?}
• csavargyár – Elment a csavargyárba. (Csavargó lett.)
• cserebere – Cserebere, fogadom, / Többet vissza nem adom. Cigán atta, visszakérte, / Pokolba is jutott érte. (Gyermekmondóka.)
• cserebogár – Cserebogár, mikor lessz nyár? / –  Mikor apád gatyába jár. / – Ráncos-ingbe, bűgatyába, / Hogy a hideg ki ne rázza . (3-4. sorát nagyobb fiúk mondták kisebbeknek; mindig sértésnek vették.)
• csicsinkázik = jégen csúszkál (Kalotaszegen általános, de a Mezőségen is gyakori; néhol csicsonkázik formában él)
• csirke – Csirke váj a kotlónak. (Fiatal tanít öreget. Legsértőbb –  mindkét felé – , ha úgy értendő, hogy fiú az apját okítja.) 
• csizsma = csizma. – Az új csizsma szakadjon, a kisfiu maradjon.
• csohánvirág, csohánzsák.- Csohánt széd a rucának. – Csohánnyal mosva tisztul az ablak. –  Úgy látszik, csohánra piselt! (Hirtelen haraggal kifakadó emberre mondják.)

*

• dagaszt – Addig kell dagasztani (a kalácstésztát), amég csepeg a padlás.
• décka = deszka. – Décka, me kopog! (Mondják, ha tréfálkozni lehet az ajtón kopogtatóval.) – Elment Fődvár{r}a déckát árulni. (Meghalt.)
• diófa – Szerencsétlen diófa, szerencsétlen az ága! (Nyomorult apának nyomorult fia.)
• dolog = munka. –  Elmenne a dolog temetísire.
• dúd = a mi dalunk. (A "népdal" szót a 40-es évek óta, inkább rádióból tanoltuk.) / dúdol = mi-dalunk-félét mond, fú (Énekelni csak templomban szokunk.)
• dugás = mosásra vagy kenderáztatásra gátolt hely a régi patakon az egész faluban. (Ma ott mindenütt – aszályos csermelyben – szennylé folyik.)
• Duna – Ez akkor törtint, mikor a Duna ígett s szalmával ótották! (Nagyotmondásra, hihetetlen eset idejére, bizonytalan, távoli időre.)

*

• éccer = egyszer. – Éccer hopp, máccor kopp. – Inkább écceribe jól, mintsebb kéccer alig {kapáljunk}
• égenyes = egyenes. –  Égenyes beszídet halljunk, ne hímezíst-hámozást. 
• éggy = egy. –  Égynek éggy a párja. –  Éggyet gondol, százat fordul. (mint égy kalitka; ... égytöl. Vay Ádám Verses önéletírása, 1701)
• éggyes léján = 'egyke'. –  Ha gazda{g} akarsz lenni, éggyes léjánt keress. –  Ha nem akarsz más szógája lenni, ne keress éggyes léjánt.
• égyfelől = egyfelől, egyrészt. – Égyfelől szípet mutat, túl felől bécsap. ~ túlfordul, s fakípnél hágy.
• elköszönti (az italt) : alkalomhoz illően kínálja a közönséget vagy ilyen köszöntéssel issza ki poharát. Toron: –  Testit nyugosztalja a földnek gyomrában, / Lelkit örvendeztesse boldog mennyországban. – Isten nyugosztalja, s adjon vigasztalódást minnyájunknak.
• elment (Gyermek kérdésére, ha nem akarják megmondani, hogy apja, anyja hol van:) –  Elment. – Hová ment? – Mentovába! (Mantova város nevével való összecsendülése is lehet. Ilyen "feloldását" hallottam azonban: – Ment oda s men(t) tova {= messze}.) –  Kukutyinba zabot hegyezni. –  Nárittyenbe jeget aszalni. (Két utóbbi felváltva is járja.) – Pírba, vásárba. (Szilágypér ilyen emlegetése másutt is hallható. Bizonyára valami vásári baklövés állhat mögötte; maga a dolog azonban feledésbe merült, s csak ennyi él belőle.)
• "élők" – a mákaiak szomszédsági "beceneve" (Az "i-zö" Nádasmente nyelvében ez a mákai átcsapás nagyon feltűnő. Innen a "becenév".)
• előrébb viszi a kosarat = kosarazó juhászatban naponta tovább viszi a juhkosarat a trágyázott helyről
• elreggetik ( elrekesztik) – akolba hajtják, elzárják. Rígente a dobos így kijátotta: – Ha valaki nem rendezi az adóját, elreggetik a jószágát. {Vö. szakaszt szaggat. Másik irányú alakulására: rekkenti –  leplezi, takarja  –  Kemény Dénes: Érdekegység, 1846.}
• elüti: 1. Elütötte a delet. 2. –  Szó'jon, mikor elüti a tüzet {a sütőkemencében;  = több fát nem rak, a szenet összehúzza}. – Gyere, níz{d} meg, elüthetem?
• "emberek"  – Szeptember még jó ember. Azután jönnek a nemszeretem emberek; ~ hideg emberek. (Ti. november, december)
• emberre áll: Az egyenetlenül rakott széna stb. balfelé nyomult. / embertül = balról. – Embertül hajtjuk a jószágot. (O/gyelgett is ám a szekér / Majd tüled, majd hozzád. Petőfi: Bánk bán)
• erdeji = erdélyi. – Mik, az erdeji fijuk ... {bajtársak} (Csak fiatalabbak mondják: erdélyi.)
• e're – E're, kokas, e're tyúk, / E're van a gyalogút. (Gyermekjártató.)

*

• faj (fajta) –  Fajra húz! (Arra mondják, aki bizonyos rossz dolgokban közismert családi "hagyományt" követ.)
• feredik = fürdik. –  Feredik a ruca a fekete tóba, / Anyjához készül Lengyelországba ... (Gyermek játékdal.)
• fickó bor = gyenge bor
• filetlen – Nem ír égy filetlen gombot. (a fejemet teszem egy fületlen gomb ellen. Jókai: Cigánybáró, 1885)
• fincik-fáncikol ( < n. vierundzwanzig) = ezt-azt (hozzá) számol. –  Addig fincik-fáncikol, hogy csak bécsapja az embert.
• fínyesbogár = szentjánosbogár. –  A bihaj felpuffad, ha fínyesbogarat eszik.
• fiókám ~ fiókáim – Nagyapáink így szólítottak meg minket, amikor kedélyesebb hangulatban voltak, vagy amikor valami nagyon komoly dolgot akartak mondani nekünk. (Lassan elenyészik a szó.)
• firhang (Újabban inkább csak e szólásban:) – Nálla is odahúzták a firhangot. (Nem veszi észre az asszony cseleit.)
• fon – Nem fontak a szájájér. [Ma csak így. De gyermekkorunkban (ritkán ugyan):  Nem fontak a szájájér fársáng után. (Akkor ugyanis még drágább volt a fonóasszony.)]
• fonó ~ fonóház : utcánként szerveződött  munkavégző és szórakozó összejövetel és helyisége. (Utcánként a leányfonók, utcarészenként az asszonyfonók.) A leányfonóba első alkalommal belépő legény így köszönt: – Szerencsés legyen a fonóházik! – Párosuljon belőlle! –  válaszolták a leányok. (Mint a kendermunkához kapcsolódó más alkalmak, a kender divatja múltán a fonók is elenyésztek.)
• fonnyasztó = faggyúból készült állatorvosság. (Ha a járom feltörte a jószág nyakát, a sebet ezzel kenegették.)
• futtat = híg agyaggal frissíti fel "a ház főggyit" / futtatás = agyagos padló újítása (Ezt száradás után behintették sárga poronddal.)

*

• gémeskút – Évtizedek óta eltűnőben.
• göcs = bog.  / nyaka göccse = ádámcsutka. –  Nem kajács az a léc? –  kérdezte a lécet gyaluló mestertől a megrendelő. – Az a szemed göccse!
• Göcsöndi s Gacsibándi – Na, itt van Göcsöndi s Gacsibándi is! (Így a "rígi" öregek, ha foglalatosságuk táján feltűntek valami lábatlankodó lurkók. Ha ezek mégiscsak valamit tettek-vettek, így folytatták:) –  Na, ezekkel kűvárat lehet hajtani!

*

• há = hát (hsz) – Há' ke' ki? (Manapság  már csak élcelődésként hallható. –  Máig emlegetik azt a gyermeket, akit (1910 táján történt) kiküldtek a kapu elé: –  Ügyeld meg, mikor jű a pap a vonatrul, s mond{d} meg , hogy idesapádat el kell temetni. {Amint jön a pap, s hallja a fiú, hogy egyik útitársa tiszteletes úrnak szólítja, így fordul hozzá:} –  Tiszteletes úr, há' ke' a pap? – Én vagyok, fiam. – Há' eltemeti apámat? –  Eltemetem, fiam, ha meghal. – Há'sze' ippeg hogy meghótt!)
• hágó = emelkedés, domb. –  Hágóra (~ menet) minden rendes ember leszáll a szekérrül. / hágós = oldalos. –  Annak idejin hágós fődünket is szántottuk.
• hagymalé ~ szeginlé = hagymaleves – szegényleves. –  Elindult a hagymalé / A'ra le Lóna felé. / Utánna a fuszujka, / Mer az utat jól tudja. (Falucsúfoló.)
• hajas – Vaj megírem hajason? Kopaszon se biztoson! (A kérdésre olykor – egyetértőleg – más válaszol.)
• hajdonfűn ~ hajdonfűtt = fedetlen fejjel (m-cs: hajadonfünt. Nagy Jenő gyűjtése)
• hajgép = hajvágógép. – Hej, ha bémegyek Gyulafehérvárra, / Egyenesen bé a tüzérkaszárnyába, / Széket is adnak, hogy üljek le rája, / Éles a hajgép, a göndör hajam vágja. (Nd)
• háksó (< hág{c}só) = a kerítésbe –  magasabb lépcsőnyire hagyott résbe –  állított pallószerű átjáró (m-cs: hákcsóka. SzTA) / háksósok = akiknek a jobbágyság idején nem volt "uccajtójik se" (utcakapujuk meg éppen nem), és háksón –  hágcsón – jártak be telkükre. Mint csúfondáros kocsmai szó szinte mostanáig élt. (Feléledhet!) Régente emlékezetesen nagy verekedések kiváltója volt.
• hányas = hánybeli. Egykori öregemberről járta a szó, hogy valahányszor összekoccant valakivel, mindig azt kérdezte: – Hányas vagy, te? Hányas? (Hadd tudja, miként kell visszavágni fiatalabbnak, idősebbnek.)
• harang – Béharangozták a (nagy)hetet. – Idáig hallik a gyalai harang: eső lessz! – Gyülőt harangoznak (halottas házhoz való gyülekezést). – Fé{l}reverik a harangot! Tűz van! (Szokják "vihar elé" is félreverni.) – Mit mondanak a harangok? (A református harang:) –  Nincs pinz, / Nincs pinz. (A katolikus harang:) –  Van a bank-ba, / Van a bank-ba! (A román harang:) – Kikellvenni, / Kikellvenni!
• hátul – Aki hátul marad, tegye bé az ajtót! (Az utódok rendezzék a dolgokat.) – Vigyázz, mer hátul kél a sarkod! – A magyarnak mindig hátul az esze.
• hatvan – Hatvan felé ...  hazafelé. (Mondogatják –  sajnos igen gyakran –  50-es évük vége felé járó emberek.)
• házosodik – A legin akkor házosodik, amikor akar, a léán akkor menyen firhez, amikor viszik.
• háztüznízis = látogatás a jövendő menyasszony házánál (Rendszerint a jegyváltás vagy eljegyzés előzménye. A vőlegény apja, keresztapja és egyik közeli rokona –  például unokabátyja, általában: felkért násznagya –  együttesen mennek el a házhoz; ez alkalommal szokják kitűzni a jegyváltás napját.)
• hegyes – 1. ügyes, ügyesen jár. De: 2. büszke. Mindig olyan hegyesen jár: büszkén jár. 3. csak akarna ügyesen járni: „Nem is olyan hegyeske, mint amilyen kényeske.“
• hémeleg – Nagy hémeleg van. –  Hónap nagy hémeleg lessz ... {Mert ma már az van.} –  Szegény parasztok, hogy is bírják az aratást ilyen hémelegben! –  maradt fenn sokáig szóbeszédül emlékezete egy falubeli leánynak, aki kolozsvári szolgálóul hazafelé tartva így álmélkodott Palotán.
• hódfogyta = holdfogyta. – Olyan, mind aki hódfogytán született. (Gyámoltalan.)
• hóhér kádja {csak ebben:} – Olyan büdöss, mind a hóhér kádja.
• "hosszuszekér" = árvíz, amely a patakban ázó kendert elvitte. ("Hol van az a nyár!?")
• hová – Hová, hová, öreg? – Csak ide Kínlódra. – S hunnét jű? – Csak innét Gyötrődrül. – S ugyan biza hun lakik? –    Há csak itt né, Tengődön.

*

• idegen(y)ek =  akik nem idevalósiak (még a szomszédsági komák, barátok is, például nagyobb mulatságban, ahol pedig mindig "ersőbb he'ré" ültetik őket)
• ippeg = éppen. – Ej, hogy ne születtél vóna! –  évődik az anya a leányával. – Ippeg hogy tik ne születtetek vóna, s én születtem vóna! – feleselt vissza a kislány.

*

• jár – A leginnek jár a keze, / A léjánnak legyen esze. (Megesett leányon így "sajnálkoznak".)
• járja a magszilt = hasztalan járkál. (Átalakult jelentéstartalom. Régente ugyanis éppen hasznos volt: vetéskor a gyermek ment a már bevetett pászma szélén, hogy a magvető lássa: ne szórjon többet oda, de ne is hagyja vetetlen. A gyermek néhány fűzfavesszőt vitt magával, a bevetett pászma szélén le-leszúrt egyet-egyet, s mikor visszafordult, szedte ki. Minden második pászmában így járt el. )
• járóté = járótej (juhméréskor – első kihajtáskor – a juhok száma és próbafejéssel meghatározott minősége szerint megállapított tejmennyiség, melyet a gazdák a szer járásának megfelelően kaptak. A fejések számát és idejét a pakulár tudatta, s maga dolgozta fel a majorban, a pakulárfogadáson kikötött fizetségért, illetőleg a gazdasszony által vitt reggeli, ebéd és vacsora fejébe; hozzá mindig jár a "kisöveg" pálinka.)
• Jégtörő Mátyás (II. 24.) – Ha Mátyás nem tanál jeget, hoz.
• jóbonyám {< jobbanyám} =  {határozatlan:} dédanyám ~ ükanyám. – Ez akkor törtint, amikor jóbonyám pártásléján vót. (jóbanyámimban. Berzsenyi Kazinczyhoz)
• jóbopám {< jobbapám} = ükapám ~ ősapám. – Ott van a jóbopád kincse! ~ pinze! (Mondták a mezítlábas gyermeknek, ha kőbe verte lábujját.) – Ez akkor lessz, mikor jóbopám sofőr lessz.
• jókor – Jókor kelj fel, öltözz, mosdjál, / Az Istenhez fohászkodjál, / Mosd meg szádat, füled, szemed, / Így frissebb lesz egész tested. (Apai nagyapánktól tanultuk. – A református iskolák ún. erkölcsi régulája. Bizonyára Hányoki Losoncziból tanulták; a Hármas Kis Tükör még 1870 táján is tankönyv volt nálunk.)

*

• kacagás – Te falu kacagása! –  Kacagás vagy a faluba!
• kámpicsorodott = szomorú, levert. –  Olyan kámpicsorodott kípet mutat. – elkámpicsorodott; el van kámpicsorodva (elkámpicsorodják = elszomorítják. Érbogyoszló. Bihari gym)
• kántálás, karácsonyi kántálás. –  Karácsonkor két este volt szokásos a kántálás: "karácson szombatján" a gyermekek (kik egymagukban, kik párosával, mások 4-5 fős csapatban, többnyire csak utcájukban, de rokonokhoz illett elmenni akár a falu másik végébe is), a fiatalok (utcabeli csapatban, de egyik-másik legény kedviért más utcába is elmentek leányokhoz), felnőttek (csak rokonokhoz); "karácson este" (első napján) minden utcában több csapat járt –  ki-ki a maga fertályában –  házról házra. Minden alkalommal hagyományos népének(ek)kel s régi meg az újabb "Zsótár"-ból ismert református karácsonyi ének(ek)kel kezdték és verses köszöntővel végezték; a gyerekek szerényebbel, a fiatalok és idősebbek viszont jó kiadós és tartalmas köszöntéssel és jókívánságokkal; ez utóbbiakra a házigazda (aki eddig többnyire maga is a csapattal kántált) a házból (ablakból) mondott köszönetet, s azzal végezte: – Jőjenek bé, ha megfáztak! A gyermekeknek kántáskalácsot, almát, diót adtak; a fiatalok és felnőttek csapatát kaláccsal, pálinkával, borral kínálták, s a muzsikások számára is illett fél liter bort tölteni a korsóba. – A hidegkúti első csapat szokás szerint a papnál kezdte, a kántornál folytatta s a községi kocsmárosnál végezte a kántálást (meglehetősen emelkedett hangulatban). Volt úgy, hogy – minden papi  tilalom ellenére –  ekkorra már az ugyancsak "kántálni" járó muzsikások is betoppantak végszóra, s némelyekkel innen indultak istvánozni. – Ld. kötözís 
• kántás = karácsony este az ablakok alatt éneklő egyén;  kántások.  Sokszor é(j)félig vártuk a kántásokat, örvendtünk, akármikor jöttek. (Utolsó kántálásunk 1977-ben volt, fél sikerrel, mert a papot nem találtuk otthon.)
• kapálló = 1. kapálnivaló; 2. kapálás; 3. kapás. – Sok a kapállóm, alig győzöm. –  Fiatalok vótunk, éggyütt jártunk kapállóba. – Drága ám a kapálló manapság (1996).
• kapca – Nem akart senkinek lába kapcája lenni, így szokta mondogatni. –  Gazda(g) ember ... rúddal áll a kapcája. –  Főzik a kapcáját valakinek! (Aki nagyon siet valakihez.) –  Nagyon ~ Erőssen főzik a kapcáját! (Aki a társaságból hirtelen, éppen csak "Na, én menek"-kel távozik. – Móricz: Tündérkert,  ahol Imrefiné főzte Báthory Gábris kapcáját.  Szabó T. Attila hosszú kutatásai során nem találkozott levéltári adatokkal a kapcafőzés praktikájára, s kétséges volt számára a regénybeli utalás hitelessége.)
• kapós = kelendő. –  Kapós léjánbul sokszor vállik kikapós menyecske! (Így intette a nagyanya a legény-unokát, ha azt hallotta, látta, hogy sokaknak tetsző leányzó körül sündörög a fiú.)
• káptyás (< r. capie + s képző) = kerge. – 1. juh (Kalotaszegen általános: Gálffy–Márton 1965. 69; más vidékeken ugyancsak gyakori); 2. (emberre) = ütődött. – Olyan, mind a káptyás juh.
• kapufélfa – Úgy elment, hogy még a kapufélfának se köszönt. (Elmosódott jelentéstartalom.)
• Katalin (XI.25.): – Katalin kopog, / Karácson locsog. ~ Ha Katalin kopog, / Karácson majd locsog. ~ Ha Katalin kopogós, Karácson lesz locsogós. (Vö. Bihari gym 1820, 1824.)
• kecskebukázik = bukfencezik
• kemencebél kényér = annyi kenyér, amennyi a sütőkemencébe egyszeri sütéskor befér
• kender – a kendert elvetik, kinyüvik, megszárasztják, eláztatják, kivetik {a kenderáztatóból kimossák}, megszárasztják, elcsapják bitóval, tilolják tilóval, hehelik hehellel, ecselik ecsettel –  ez szedi ki a pátyaszöszt {a legfinomabb beverőfonalnak valót}  – , gerebenelik a hegyiszöszt és töviszöszt. (Mindez 1950 után eltűnt.) – Kenderbül tornyot ki látott? Aki látott, kenderföldön állott. (Közismertnek tekinthető.)
• kenís – Rígen égy-égy öregasszon keníssel helyretötte soknak kimarjult kezit, lábát.  (Ilyen gyógyító kenís után, tréfásan:) –  Ha jól fizet, haszná(l)jon, /  Ha nem fizet, hadd fáj(j)on.
• kényérmaró = kenyérpusztító. – Kényérmaró Kozma. (Gyermekre.)
• keresztfiju – Te keresztfiju, ... (Ez volt a szokásos megszólítása, holott a keresztapa bizonyosan tudta, mi a "fiju" neve. A keresztanya viszont nevén szólította. –  Ez is eltűnőben. –  Volt viszont egy kedves keresztapám, aki nagyobbik fiamnak is keresztapjává lett – kifejezett kedve szerint – , s még adódott néhány ritka alkalom, amikor megkérdezhettem: Hogy van, keresztapám-komám? –  Mosolyogva válszolta: – Há biza nem a legjobban, te keresztfiju-koma ...)
• keresztgyermekre: – Rosszat vittem, jót hoztam! –  mondja {mondta régente} a keresztanya, amikor keresztelés után a templomból hazatért a gyermekkel. A fiúgyermeket egy óra hosszáig az asztalra teszik {tették} –  "Hogy legyen erős ember".
• kettő – Kettő égy pár, három égy rakás. (Ahová kettő kell, a harmadik fölös.) –  Két vínasszonnak nígy térde vót! –  mondták annak, aki vég nélkül sorolgatta a rokonságot, illetőleg hetedízig bátyámozott, nénémezett.  (Manapság inkább ellenkezője terjedez; visszahúzódás; ez is valami "elidegenedés" volna?)
• kínál – Ha kínálnak, vedd el, / Ha bántanak, fuss el.
• kirendeli – Öreg Kesely felesége mondta: –  Baj van, öreg, nincsen kényér ... – Hadd el, Lukrécia, kirendeli majd a Jóatya. –  Kirendeli, ki, csak nem teszik a tarisnya!
• Kisasszon-nap (IX. 8.) – Rígen a gyalai vásárra menők {szomszédfalusiak és távolabbiak} Kisasszon-nap már ződ búzát láthattak a vistai határon.
• Kisó – Anna beceneve. – Kisó, ke' só?  bosszantó gyermekszó.
• kocka – Vet a kocka hatot is, vakot is. (Szerencsénk forgandó.)  {A kockásoknak: / Mindég csak vakot! Révai Miklós:  Új esztendőre való. A Magyar Hírmondó 1784-dik esztendei első leveléhez. = Kortárs, 1982.3.449-450. kockások: szerencsejátékosok. A vesztő kockája vet „vakot“, szám nélküli oldalát mutatva. Uo. 451. 1880: nem valószinü, hogy vakot üssön a kocka (be furcsa kockáik lehettek a mi őseinknek, melyeken egy vak lapnak is kellett lennie, mert a mai kockának mind hat lapján látni pontokat, legalább egyet. SzT:  kocka}
• kolumbácsi légy = bögölyféle veszedelmes vérszívó (1934 k. Nádasmentén és Kolozsvár tágabb környékén is feltűntek a kolumbácsi legyek; nagy rajokban támadtak a legelő állatokra; forró május vége lehetett; néhány tehénbivaly belépusztult falunkban. – Tömösváry Ödön (1852-1884) 1883 nyarán az Al-Dunán tanulmányozta a kolumbácsi legyet. (< Galambóc hn. szerb Golubac' nevéből.)
• komaság = 1. keresztkomaság. –  Meghótt a keresztgyermek, oda a komaság. (Emlékezetes faragatlanságként idézik.) 2. legénykomaság (Nagyobb legények egymást jóbarátul fogadva komázódtak. A szokás az 1940-es évek után elenyészet.)
• koszoru = búzakoszorú. –  A részes aratók végzéskor koszorút vittek a gazdának. A koszorúvivőt maguk választották (általában a legjobb kaszást), de önkéntest is elfogadtak, annál is inkább, mert a koszorút jócskán megöntözték; a dúdorászva hazafelé tartó menet szürkületre ért be a faluba, amikor már majd mindenki otthon volt, s így sok veder hideg vizet zubbintottak a koszorúra, ám tovább is utcahosszat kiáltozták: –  Vizet a koszorúra!  A koszorúvivő ezért külön bért kapott, s őt illette az első pohár pálinka a gazdától. Ld. még vígzőkaláka
• kovács – Besziltík a kovácsnál! – felelik annak, aki valami nem tetsző hír forrása felől kérdezősködik vagy pedig – így is – céloznak rá, hogy a dolog (immár) közbeszéd tárgya.
• köröm – Kisgyermek körmit nem szabad levágni, csak lerágni; különben tolvaj lesz.
• kötözís = István- és János-napi (karácsonyi) kötözés. Jóbarátok hajnalosan felkeresték az Istvánokat, másnap a Jánosokat;  vízbe-hóba mártott jeges láncot dérekára kanyarítva – ágyból  húzták fel az embert a mestergéréndára, s addig tartották ott, amíg az asszony ki nem váltotta egy liter pálinkával. Kedves koma "szíp leptibe", illedelmesen elköszönte a pálinkát, ivutt éggyet belőle, s osztán nyújtotta a láncon függő ugyancsak kedves komának; ő is köteles volt visszaköszönteni, inni, s csak azután szabadulhatott. Mire a liter pálinka elfogyott, az asszony hozta is a villásreggelit. Harangozásig még megfordultak másutt is. (... Ez a magyaroknál a köszöntés jele. Arany: Köszöntő vers Szász Károlynak, 1852. –  Szokásban volt "kötni" Alsórákoson is. Imreh Barna, ND 1978)
• követem becsülettel –  " salvo honore –" (Komolyabb társaságban, ha mégis nevén "kellett" nevezni az illetlenséget, közbevetésül, inkább öregjeink mondták:) –  A nagylegin, bizon, követem becsülettel, lesz..ta a kalapácsnyelit. (Ahol a "nagylegin" valójában csak amolyan nagyot játszó.)
• kukukk ~ kukukkmadár = kakukk. – Amikor a kukukk megszólal, akkor lehet megkezdeni a szalonnát. / kukukkol; kukukkszó –  Kukukkmadár, meddig ílek? –  szokják kérdezni első kukukkszó hallatán.
• kutya – Kutyaharapást szőrivel! –  Kérdem a kutyát: marós az úr? (Valamikor gyakran emlegetett elszólásból.)
• kutyaugatás – Ha minden kutyaugatásra karót törünk, sohase lessz jó kertünk {kerítésünk}. 1. nem kell minden csekélységet zokon venni; 2. nem akármilyen szóra érdemes odafigyelni.

*

• Lábaviszi – kutyanév; gyermekkorunkban Öreg Marci bátyánk kutyája  (~ cicanév, amerikás öregasszonytól. Petőfi Rádió 1995. V. 8.)
• lakadalom, lakadalmas ház – Lakadalom sokadalom, / Nincsen akkor öregasszon! –  Régente: szombaton sirató (a menyasszony házánál), vasárnap esküvő, gúnyavitel, lakadalom (a vőlegény házánál), hétfőn menyasszonytánc és tángyérozás (ajándékadás); kedden a rokonság hériszbe ment. Újabban a gúnyavitel előző vasárnapon, legújabban lakodalom előtti szombaton. A sirató és a hérisz maga nem él, neve is elenyészőben van.
• lé {1} = (mindenféle) savanyú levesétel; magyarólé, paradicsomlé, savanyólé
• lé {2} = lej {r. lei < leu tbsz.} –  1920-as évek közepéig magyarosan –  "Ára: 5 leu"; "Ára: 10 leu"  járta (példáim magyar könyvek árai); utóbb általánossá vált a lej ill. "lé", amely azonban jöhet a "léu"-ból is. –  Három lére szivart s két lére pinszt vissza! – mondta egyik játszópajtásunk Farkas bácsinak, öreg boltosunknak. (Köznapi mondás:) –  Két lét se ír!
• lencse (1900 k. még vetették, gyakorta került asztalra. Azóta csak ebben él:) – Lencse, borsó, kása / Mind Isten áldása.

*

• macskamíz = mézga; meggyfa és szilvafa kifolyó mezge (= Keszü, Köbölkút Ko; macskaméz. Torockó TA)
• magadé – Mond, mond az ember neked, de nem hallod a jó szót, te csak folytatod a magadét. (Illetlen beszédet, viselkedést.)
• majd – Majd-majd! = Csaknem. –  Majd ha fagy s hó lessz nagy!
• malom – Sokat járhattál a malomba! (Hamar megőszültre mondják.)  – Járatos ember! Háromszor malomba(n), Éccer vásárba(n). (Aki igen gyakran dicsekedik járatosságával.)
• megkípzelődik = beteges képzetei támadnak (Különös eseteket lehetett hallani: valaki azért lett nyomorék, mert fiatalkorában azt álmodta, hogy valami csúf állat feküdt lábára az ágyban; valaki éjnek idején felkerekedik s kimegy Nádaselve tetejére: ő ezt a parancsot hallotta álmában ...)
• menendő –  Nincs réjá üdőm, me’ ma még menendő vagyok a mezőre. (Öregasszony mondta így valakinek. – Hovávalósi ez az asszon? –  kérdeztem M. nagyapámtól. –  Ez biza vistaji, csakhogy Kapusrul jött. {K: általában Nagykapus: Magyarkapus.} 1934 k. emlék.)
• mezsge (< mézga) = 1. fanedv. – Mikor megindult a fa mezsgéje, attul fogva vót vágási tilalom (az erdőn. Csak alkalmi vágás volt szabad; pl. lakodalomra nyirág. Ez a szabadalom –  fájdalom –  kipusztította Nyíresünket s majd minden nyírfánkat.) 2. életerő. – Nincsen már mezsgéje. –  Nincsen semmi mezsge benne. (Betegségben sorvadó emberről.)
• minek – Minek csinálod azt? –  Hát hogy a bolondok csodálkozzanak rajta. ~ s égy már került is.  – Minek kell az? – Hogy a rák ne mennyen a vetísre!
• mohón kap (ételen) –  Ha mohón kap rajta, hamar megcsömöllik
• mosdó –  Amélyen a mosdó, olyan a törölköző.
• murva = szénatörek (Főzött levét farzsába gyógyítására fürdőnek ajánlották; a népi gyógyászatból merítő természetgyógyászok hasonlóan javallják reumás fájdalmakra.)
• muszáj – A muszáj nagy úr ám!

*

• nagymirtikben –  Tisztellek nagymirtikben! – mondta valaki a társaságba belépő barátjának (aki akkoriban "úrnak kíszült"), s fenn is maradt "mondása" élte végéig. (Azóta lassan enyészik.)
• nanó = nagyanyó. Megszólítása: – Nanóm! (Ritkábban:) –  Nanó! (A falu azonban többnyire a bonyám szóval élt.)
• napkőtte = napkelte. – Napkőtte után nem szabad kivinni házbul szemetet, mer a háziasszon vélléggyütt hajítja el  szerencséjét. (Nanóm magyarázata: – Rest asszonnak való, hogy idejekorán söprögessen!)
• napvilág – Igyekezz, még napvilág gyere haza, ne maradj szürkületig (szekérrel künn a határon).
• násznagy – Hagyományosan két násznagya van minden  nagyobb lakodalomnak: erső násznagy vagy kikírő násznagy a vőlegény közeli rokonságából, a másik a békírő násznagy a menyasszony rokonságából. –  Mint mindenki, aki alkalmi elöljáró, a csipkelődés hangulatában a násznagy is "megkapja a magáét" a csujogató menyecskéktől. Így például: –  Násznagy uram görbe lába / Lajtorjával mász az ágyba. U-ju-ju-ju-ju! / násznagykendő = a lakodalmi tisztségért a menyasszonytól kapott piros-szőttes kendő, melyet a lakodalmi menetben karon hordott perecre kötve viselnek / násznagyperec = kb. 50-60 cm átmérőjű és jókora súlyú, cifrafonatú perec (lakodalom végeztével rokoni-baráti kóstoló)
• nehézüdő = vihar(os idő), zivatar
• nekivág – Olyan ez, hogy nem níz ide-oda, nekivág bátran, mind vak a hajnalnak.
• nem – Nembánombul lessz a bánom. – Jönnek a nemszeretem napok.
• nénémángyóm (Édesanyámat szólította így "csorguccai" Puskás Pista bátyánk, aki apai ágon közeles rokona volt anyai nagyanyámnak, anyai ágon pedig hasonlója édesapámnak.)
• nincs – Nincs ki mind a nígy kereke.
• Nóvé = Nóé. – Fennakadt, mind a Nóvé bárkája. „Mint Nóvé galambja hírt vitt volt Nóvénak, Én is, mint égy galamb, hírt hoztam e háznak ...“ (Hajdani karácsonyi köszöntőből.)
• nyilván = üresen. – Elszáradt {= kiszáradt} a szőllő, s a szípen felállitott lugas nyilván maradt. (1978)
• nyomás = a hármasforduló időszakában egy évig pihenni hagyott határrész (törökbúzabúzaföld); késő őszig ez volt a juhlegelő, libalegelő, ide járt a disznócsorda. – Júliusban megugarolták, majd szeptember első napjától ide vetette mindenki az őszbúzát. (1990-től teljes szertelenségben bajlódnak az összevissza-vetések miatt.)

*

• ó – Ó, ó, kerek tó! (Gyermek jajongására.) –  Éjen bolond ríszeg embert ó, ki látott még! (az "ó, ki"  szójáték; második értelme ugyanis < r. ochii {e: oki} = szemek; azaz: "mások is láttak, még láttunk ilyent")
• oszt – Minn civakodnak úgy? – Osztják a semmit.
• osztályos atyafiak = birtokon jog szerint osztozó testvérek, rokonok (1950 k. Nagy Székely Jánostól, aki fiatal korától többször viselt bíróságot.)
• otthattak (otthagytak) –  Úgy búsul, mind akit megkírtek s otthattak.

*

• ökör –  Ökröt szarván, embert szován.
• összecsömböjit = 1. összegöngyöl; 2. szerez. – A báttya is olyan szegin vót, mind ű, de mire a fia felnőtt, csak összecsömböjitett valamit. De ez semmit.
• összeroggyan = összeesik. – Összeroggyant, mind a bopja csizsmája. (Korához képest hamar összetöpörödött.)

*

• padlás = mennyezet. – Csepeg a padlás! (Nagyon izzadó –  többnyire ittas –  emberre.)
• pártásléán = konfirmációtól (férjhezmenésig) pártát viselö leány (Elsö ábrázolása tudomásom szerint Szathmáry Pap Károly –  kevésbé ismert – festményén látható. A párta máig élö viselésmódjából (ti. a homlokot teljesen szabadon hagyja) nádasmenti pártásleányt kell látnunk benne. Árvay Árpád Szathmáry Bukarestben őrzött gyűjteményéből közölte egyik munkájának borítófülén.
• patikáros – Bűzlik, mind a patikáros kutyája.
• példa = kép {'fej'} – Példa vaj írás? –  kérdeztük gyermekkorunkban pénzzel való sorshúzáskor. {A "Fej vagy írás" máig nem lépett helyébe.} (SzT: felpéldáztat ötv '?' 1655  {...} magyarázat nélkül maradt, holott a felpéldázásra ötvösnek adott aranyat Kolozsvárt bizonyosan érmeképre verték, érmeképet aranyoztak vele. Ha példa szavunk eredetét – < n. Bild: 'kép' –  is figyelembe vesszük, magyarázatunk elfogadhatónak tetszik. Kutatandó még, hogyan honosodott meg nálunk (esetleg másutt is) a példa ilyen értelme.
• perc – Ebb'a szempercbe! 
• pétikulé = peticulus. –  Gatyám párkányába pétikulét fogtam, / Megcsíptem a nyakát, kidobtam a hóba: / Na, te péticulé, nem jössz többet vissza. (Öreg Marci bátyánktól hallottuk gyermekkorunkban mint deák szájába adott tréfás újévi köszöntőt. Benne a latin jövevényszó – pl. Heltai Poncianus-fordításában is latinos többször a vocativus – kántorrigmusra vall.)
• picula = 1. kisebb címletű ércpénz. – Talán 1936-ban, a falu legöregebb emberétől hallottam, hogy kiskorában piculát viselt. Lakodalomra fényképezni érkezett kitűnő mester azt kérdezte tőle: –  Kedves bátyám, meg tudná-é mondani hány esztendős? –  Meg én, kérem, pedig ríg az ideje, hogy elvesztettem a piculámat – válaszolta Öreg Barta Bancsi. (Ekkor készült szűrös, körhajas fényképét bizonyára ma is őrzi dédunokája.) Aznapi emlékem itt megszakad –  valami miatt odébbálltam –, de a "picula" visszatért csakhamar, s mindkét nagyapámat megkérdeztem a dolog felől. Tőlük tudtam meg, hogy nem valami tréfás szót hallottam akkor. Régen ugyanis az volt a szokás, hogy a keresztapa a keresztgyermek születési évében vert pénzt szerzett Kolozsvárt, s azt kilyukasztva rákötötték a gyermek csuklójára: leányoknak piros, fiúknak zöld hárásszal. Addig kellet hordaniuk, amíg megtanulták, hogy "hányba" (melyik évben) születtek. – A dolog teljes visszaidézését Fél Editnek köszönhetem, illetőleg ama kérdésének, hogy Kalotaszegen élt-e valaha ilyen szokás, mert ő maga most hallott erről Somogyban (1979; ott krajcárnak mondták). A piculahordás szokása fennmaradt az 1940-es évek végéig; bizonyára már elmosódott jelentéssel, avagy szemmelverés ellen. – 2. 1900 táján kb. 3 krajcár érő pénz vagy maga a háromkrajcáros /?/. Kolozsvárról terjedt a piculás cipó – falura vásárfia –  és neve, s feléledt nálunk a családban 1975 táján, mikorra a kolozsvári vagy bácsi kenyér –  immár nem vásárfiaként – cipónyira csökött.
• pintek – Hosszabb pintek, mind szombat. (Szoknya alól kilátszik a pengyel.)
• piritus = pálinkaszesz. – Sej, piritusbul csinyáják a pálinkát, / Azér nem lát senki rajtam jógúnyát./  Bár csinyálnák vadalmábul, ecetbül, / Hej, az a zsidó nem ílne a zsebembül. (Nd)
• pirosnadrágos huszár – Mikor az asszonnál pirosnadrágos huszár van látogatóba, nem szabad békopogtatni hozzá – mondta nagy ámulatomra,  ifjúkoromban a falu legcsúfabb szájú emberének tartott PM, aki maga is huszár volt, s büszkén őrizte háza falán obsitos emléklapját. (Ilyen emléklapot nála láttam és csodáltam első alkalommal.)
• piszkafa = tűz szítására való ág. – Mehet oda is, hátha ríszesül a piszkafa vígibül. (Mulatságra késön menőre avagy hívatlanra.)
• pityóka = csicsóka (Heliantus tuberosus). Tavaszi kerttakarításkor gyermekcsemege; később "kotlós lesz; megkotlósodik". Fehér és piros (rózsaszín) héjút ismertünk. Héját visszaültettük, erről is gyarapodott a kert alján. –  E szokást látván, egyik szomszéd leány azt mondta az anyjának: „A pityóka mellé ültessünk töpörtyűt. Háha kismalacok nőnek belőlle.“ Jóval nagyobb leány volt, mi annál jobban derültünk rajta pityókaásások idején.
• poncik = házeresz alatti sárpad. – Ü'jetek le a poncikra, mingyárt kaptok enni –  mondta apai dédanyám (Nagy Kata) unokáinak 1900 táján. Édesapám elevenitette fel ezt a szót is, 1975 k.)
• purujálsz {csak ilyenszerű intelmekben:} – Vigyázz, ha sokat ugrálsz, még purujálsz! – Hírem né'kül ne tűnj el megint, me purujálsz! { < pórul jársz} (Kisgyermekkorom egyik nagy talánya volt a szó, mignem Székely Jánostól – boldog emlékezetü tanítónktól – hallottam kellő magyarázattal és tisztán:  Vigyázzatok, ebadták, mert még pórul járhattok!) 

*

• ragad – Üdövel ragad valami az enberre (mesterségből), mind juhra a bogáncs. – Ragad réjá valami, ha nem más,  a bogáncs ...
• ragaszkodik – Ragaszkodik hozzá, mind vak a botjához. (Gúnyos megjegyzésként valakire, aki pedig őszintén igyekezett segíteni öreg nagybátyján.)
• rendbéli – 1. Ez a rendbéli ember lassan elmenyen. (Ez a nemzedék lassan kihal.) – 2. Vót olyan este, hogy három-nígy rendbéli fársáng megfordult minden léánfonóba(n). (Három-négy csapat.)
• rendes ember – A másikét ne szeresse s a magáét ne eresze.
• ríszesedis = arányrészesedés közbirtokossági erdőjogból. – 48 ríszesedis volt 1 birtok. Ez oszlott félre 24, negyedre 12, nyolcadra 6 ríszesedíssel. Ezen alol hivatalosan nemigen jegyezték be a családbeli megosztást, de ha vallaki vásárolt erdőrészesedést, akkor együvé írták. (A 12-es számrendszer emlékét őrizhette 1948-ig, az erdők államosításáig.– Györffy: István király, 452.)
• roham = felindulás. – Rohamod van, mind a Salamon bihajának. (Századeleji szomszéd kocsmáros, aki gazdálkodott is, szokta mondani, hogy megbokrosodott bihajának "rohamja van".)

*

• sarkába vág = (lassúbb) kaszást úgy ösztökél a mögötte haladó, hogy szorosan közel jártatja a kaszát
• semminista ~ vín semminista –  egy öreg őskomonista állandósult jelzője (de felfogható így is: a vín Semminista) illetőleg ragadványneve; aki ugyanis azt hirdette, hogy a kommunizmusban "Senkinek se lessz semmije s mindenkinek lessz mindene". (Érdekes, hogy a hiedelmesnek tartott nép "véletlenül" sem "a vín Mindenes"-nek nevezte az ámítót. Mindeenképpen feljegyzést érdemel a "vín Semminista" utolsó mondása. 1944 hideg őszén, amikor minden lapátfoghatót kirendeltek a felrobbantott vasúti hidak és átereszek helyreállitásához, a tűz mellett fűtözőket már többször is robotra dávájozta a ruszki, s lassan kullogott is mindenki vissza a lapáthoz, az öreg azonban még fűtözködött kisség. Erre oda ment a ruszki, s jól regbesugta. – Na, mit szól hozzá, öreg? –  kérdezték a lesütött fejjel visszasompolygót. – Há, úgy látcik, most már alakul a helyzet ...)
• senyved – A nyers fa nem íg a kemencébe(n), csak senyved.
• sirató, siratóeste = lakodalom előti vasárnap –  később közvetlenül a lakodalom előtti szombaton – a menyasszony házánál tartott mulatság (Újabban kiment szokásból. – sirató estve. Apor: Metamorphosis. Kalotaszegen néhol 'legénybúcsú' volt: Gálffy–Márton 1965. 128.)
• sózsnyaleves / sózsnyafa = sóskafa (Berberis vulgaris); héjából gyógyteát főznek. (Vészes vérszegénységet gyógyító hatásáról 1985 k. csodálatos esetet hallottam.)
• söprü – Söprü van az ajtóba(n)! Újabban (ritkán) szólásmondásként él: ‘Nincs kivel beszélni’. Régente elég volt seprűt állítani az ajtóba, ez lévén a jele, hogy nincs senki a házban, s oda nem illik bemenni. 
• standbeliek = sorkatonák (Az első világháborút járt nemzedék elhaltával a szó elenyészettnek mondható; ma csak némelyek idézik.)
• sütet ~ égy sütet = egy kemencebél kenyér. – Égy sütetbül elig égy kényér. (Egyazon családból egytestvérek ne házasodjanak.)

*

• szalmaszál – Hosszas beteget rígi haragossa veregesse meg szalmaszállal; könnyebben meghal. (1976)
• szánt – Szántanak a traktorok a szántóföldeken, / Minden gadasági munka gyorsabban menyen. / Gépeke szánt, gép a magvető, / Gépesitett gazdálkodás, nállunk ez a fő.  ("Új folklór" 1965 tájáról, jókedélyű öregtől.)
• szászfű = télizöld meténg (Vinca minor L.) Hó alatt is  zölden marad. Erdőről szedték. 1914 tájáig belőle háromágút kötöttek gyermekkoporsóra. Pattogatott kukoricát cérnába fűztek, a szálakat odaríteltik a háromágúra. Felszúrták a sír végibe alol-fejül. (1976)
• szegin = szegény. –  Szegin ember vízzel föz ... (Vagy kimondva:) Szegin ember vízzel főz, a bort megissza.
• szel – Sze'j égy karét annak a gyermeknek! (Mostanában alig hallható, inkább csak a rígi öregek emlegetésekor. Ma csak vágnak.)
• SzenGyör'nap {Szent György napja} (április 24.) –  Hiedelem szerint az elásott kincs, pénz e napon vagy erre virradólag lángot vet: lobban. –  Majd ha lobban! –  mondja az adós, ha a hitelező sürgeti.
• SzemMárton {Szent Márton} nyara = november első-második derűs hete
• szénvonó = sütőkemence szenét a kemence szájába kihúzó, hosszúnyelű kaparó
• szeptember – Öregeink szeptember elsején kezdték az őszi szántást-vetést, mondván: –  Jó búzának két nyár kell. –   Volt is olyan búza sokszor, hogy első fagyban ökrökkel kellett lelegeltetni és megtapodtatni. (Lásd még Wesselényi István: Sanyarú világ. Minden szeptember 1-én!)
• szer = sor, rend. –  Ma menünk szert kírni. (Ha több őrölnivalót akartak vinni a malomba, napra kértek szert.) –  Szert kap a malomba(n). (Átvitt értelemben is: valahová ő is beférhet.) –  Most te vagy szeren.  ~ szeres. (Rajtad a sor.) –  Ez a dolog szerre jár. –  Ezt mindig szeribe használtuk. (Két testvér pl. kenderföldet felváltva.) – Szerbe-számba veszi, mi dóga. – Ha szerit tehetem ... – Jó szerrel nem jut eszembe, de elég az, hogy ... –  Szere-száma né'kül verte el mindenit.
• szeretőt tart (leány/legény) =  (jövendőbelijétől) elfogadja az udvarlást / (-nek) udvarol. –  Markot nem tudtam hajtani, / Szeretőt tudtam tartani. (Nd) – A vistai templom előtt / Megesküdtünk ember előtt, / Hogy nem tartunk több szeretőt, / Csak minden ujjunkra kettőt. Ijaha!
• szerforduló = az a nap, amikortól a járótejet az eddigi szer (sorrend) forditott menetében kapják (kapták) a juhosgazdák. (1910 tájáig az első szer mindig a nagyságrend csökkenője, a második pedig növekedője volt. Utóbb mindig alku tárgyává tették, s persze többször civódást okozott.)
• szérü = 1945 után az aratócséplőgépek megjelenéséig kötelező cséplőhely. (Eleinte a búzaforduló közelében – a hegy lábánál – volt, így Kisritben és Kis-Matánnéban is, majd Dorgóban állapodott meg; itt aztán magtárat meg egyebeket építettek a szérü mellé.)
• szíl {1} = szél; 1. 'margo': útszíl(en), árokszíl(en); 1.a: a gorbai Határszílbe, a Patakszílen (a  {volt} malomárok mellett); a Rítszílen (az országút alatti-fölötti oldalon; 2. vászonmunka-mérték: kétszíl-lepedö;  2.a. kötényelem-mérték: kétszíl-ruha, háromszíl-ruha
• szíl {2} = szélesség. –  Nem üti szíle a hosszát. –  A szíle sohogy se akarja ütni a hosszát. (Nehezen él, gabonája nem elég újig. Szükös keresete nem futja hónaphosszig.)
• szoktat – Erső pengyelbe(n) kell kézhez szoktatni az asszont. –  Kezihez szoktatta az asszont. (Verte.) – Most ippeg kezihez szoktatja a kilincset. (Csapkodja az ajtót.)

*

• takarodik {1} = siet. –  Eső elől mindenki ~ hazafelé a mezőrül.
• takarodik {2} = tisztul. – Égen gazos, lassan ~ a kert.
• takarodik {3} = szedődik. –   Hamar telik az ősz, lassan ~ a határ.
• takarodik {4} = hámozódik. – Ez a magyaró megtakarodik magátul? – Meg ke'dtül.
• tapicskos –  Megfagyott a hó? Vaj tapicskos?
• te s tu mindenkivel –  Neki még a pap is te s tu {? < m. köznyelvi < lat. "per tu" ~ r. tu: 'te'} = mindenkivel tegeződik
• té = tej. –  Hogy áll benne a té?  (A bihaly nehezen vagy könnyen fejhetö?)
• témonda ~ témondázás = sértő szó hírelése. –  Ez csak olyan témonda beszíd, nem kell felvenni. – Ez is csak olyan témondázás ... / témondázik, témondázó – aki sértö szóra, ha tóditás miatt számonkérték mint továbbadót, azt kérdezte: –  Há nem te mondád? (1648: edgik az masikra te mondadot,  vagy gyalazatos szot mondananak ... = Végh O.: A  nagyenyedi fazekasok céhevele 1648-ból. ND 1983. –  országos temonda-beszédek bizonytalan tudósításai. Rettegi: Eml; SzTA)
• terü = teher, rakomány. –  Nagy terüvel csak leptibe! (Átvitt értelemben is: csak csendesen.)
• tirhulnak = széledeznek; oszladoznak. – Akarhányan vagynak a lakadalomba, éféltájt már tirhulnak. – Harmadnapja borús az ég, csak most tirhulnak a fellegek.
• tizenkettő – Nálla is elütötte a tizenkettőt = ő is éhes volt
• tódás = toldás, pótlás, ráadás. – Kinek van, kinek van karikagyűrüje, / Annak van, annak van barna szeretője. / Lám, az enyim szőke, cseré{l}jünk hát vélle, / Amelyiké többet ér, tódást adok érte. (Nd)
• tollu = toll. – Annyi pinze van, mind bíkán tollu.
• tolvajt kiját = bajban, fájdalmában, kenegetés közben nagyokat kiált; segítségért kiált (tolvaj-kiáltással {= segélykiáltással}. Bethlen Miklós Önéletírása, I. 178.)
• tordai pecsenye = lacipecsenye (1945 előtti emlékezetből; kolozsvári vásárok keresett, ízletes harapnivalója volt)
• tornác – Régente általános volt az udvarra néző hosszú tornác, ritkább az utcafelölig huzódó L alakú. Újabb épületeken eltűnőben mindkettő; balkony lép helyébe.
• töröbúza = törökbúza; újabban terjed a kukorica (De ismerik tengeri nevét; meg azt is, hogy néhol Erdélyben málénak hívják. –  Emlékezet szerint ínséges esztendőkben – bizonyára 1817–18 lehetett, amikor Erdély-szerte pusztító aszály volt – a töröbúzacsutkót is megőrölték, csutkóliszttel pótolták a kenyérnekvalót.)
• tűrömfü –  Bopám, elvágtam az ujamat, mivel kössem bé? – Tűrömfűvel, jajlevéllel!
• tűsgyükeres –  Tűsgyükeres vistai nemzet vagyunk, igy mon(d)ták az öregek. {Kivált a Szalosok és a Mátyások körében hangoztatták olykor. Mátyás Istvánné Szalos Kata Puskás nanómtól hallottam többször is, de inkább a dicsekvők megrovásaként.}

*

• újság = újhold. – Újság van, szaladj ki, mutazs(d) meg a pinzedet, csörgesd meg neki, szerencsét hoz.
• úr – Istentül s úrtul kírni kell. – Urason megílhet ennyibül. –  Urat játszik! ~, csak rosszul. –  Urizálni is tudni kell. – Urát nem tudom adni {a hírnek; ti. nem akarja elárulni a hírmondót}, de így igaz. –  Úr akart lenni, de nem vót üressedís.

*

• üdő = idő. – Jó munkának üdő, jó búzának két nyár kell. – Hatvan esztendő? Nagy üdő! – Manapság rossz üdők járnak.
• üress = üres. – Ha üress vederrel ~ kantával tanálkozol az utcán, nem lessz  szerencséd dolgodba(n), utadba(n).

*

• vadcseresnye {~fajta} = {?} csepleszmeggy (Prunus fruticosa). Ez lehetett a Csinyáltút Urakrítje felőli bokros árkában  gyermekkorunkban szedett vadcseresnye; nevére így emlékszünk.
• vak –  Nekivág bátran, min(d) vak a hajnalnak.
• váradi csizsma =  ráncosszárú, rézpatkós legénycsizma (Családi emlékezetben 1914 előttről való. Az is lehet, hogy a dalból ismert "debreceni fajta", s ez került hozzánk váradi vásárról.)
• vastagasszon = várandós asszony (Tilalmai közt volt az is, hogy nem szabad vizet húznia gémes kútból.)
• "vén"  A jámbor gazda vásárra viszi tehénkéjét, de a jószágnak nincs nagy keletje. Egyik vásáros nézegeti, kerülgeti. Végül:  Kicsiny ez a tehén, hallja-e! Kicsi, kicsi, de vén!  így az egyszeri gazda. Azóta is így emlegetik ... (Vistán a szó  vín formában járja.)
• vetís = vetés. –  Minek (faragod) ezt? –  Hogy a rák ne menjen a vetísre. ~, s ha réjámenyen, kárt ne tegyen benne. –  Abiza, szípek a vetísek!
• vicsa = aszalt gyümölcs(főzet); nagypénteki csemege volt (előző nap főzték, hidegen fogyasztották)
• elütött víka = csapott víka. – A ríszesaratók a gazdának béhordott búzát elütve ~ csapva mérték, a nekik sorra járó víkát pedig bubujázva. (kikre abrakot nem akartanak acceptálni négy vékájával elütve, hanem öttel. W. I., 1708. VII. 6. –  Az uraság színig adja, / A kasznár meg el se csapja. Arany: Szőke Panni, 1847)
• villa Gyere, me' fennakad a villád!  mondják annak, aki elkésik kissé az ebédről, vacsoráról.
• viszketeg = erős viszketés. – Nagy italos volt világiletibe(n), de csak öregkorába(n) vallotta bé, hogy másnap-harmadnap erős viszketeg gyötörte mindig.
• visszamond – Visszamondja, mind a cigánfiu a Miatyánkot.
• vít = (el)vét. –  Vítni lehet, fizetni kell.
• víz – Víz! Csorgóvíz! –  A csorgó, a kút becsülete, dicsérete, gondozása (tavaszi határjáráskor csorgóújítás) régente mindennapi beszéd tárgya volt. – Jó víz, szíp csorgó, gyönyörü forrás – és így tovább. Amióta – a 70-es évektől –  vezetékvíz van csaknem az egész faluban, a mindennapos elégedetlenség és perlekedés tárgya a víz. Hogy az egykori közkutakat szinte mind megsemmisítették (helyüket telekbe fogták néhol), arról csak olykor esik szó. A bajokat tetőzte a tartós aszály; állítólag még hátra van belőle tíz hosszú estendő. – Amennyit dógozik, hideg vizet se érdemelne.
• vízedin = vizedény. Házi vizedinyek régente: kiskártya, nagykártya, veder, majd kanta, cserépkanta, újabban övegkanta; mezőre kulacs, légely, legújaban nájlonpalack. 
• vízipuska = 1. borzafából készült gyermekjáték (Méhészkönyvecske, 1763: méhésszeknek ajánlja preckeléshez); 2. a falu egykori tűzoltófecskendője (1980 tájáig úgy-ahogy még működött). (Erre mondogatta – 1910 táján – az őrzőszín szomszádságában lakó öregasszony (Korpos bonyó): –  Odaatták a sok pinzt érte, s most ott van né, nem hasznáják.)
• vízvetőasszon = aki szenes vizet vetett (gyufaszál üszkéből) csömör, igézés, hidegrázás ellen; ugyanő kenőasszony is volt (lehetett)

*

• zsebkeszkenyő = zsebkendő (Nagyapáinktól. – asztal keszkenyő, 1836. SzT I. 46.)
• "zsebláz" –  Akkor szenved ebben az ember, ha elfolyik minden lé. (Ti. ital után minden pénze is. Ld. lé 2)
• zsendice = "ordás tejleves"; a juhtejfeldolgozás – sajtkészítés – egyik terméke s mint ilyen: ordástul "ideskedvű". Első művelet: az oltással megalvadt anyagot kiemelik és kiszorítják; ebbből lesz a sajt. A cseberben maradt savót rézüstbe teszik főni. Felforrás előtt feladja zsírosabb tartalmát; ez a "bálmosnakvaló". Utána tovább főzik, s ekkor adja fel a csomóba összeálló ordát. Ezt fogyasztják palacsintában, süteményben, s ha savót adnak hozzá, lesz belőle a zsendice. (Gálffy–Márton 1965. 155: 'juhtúró savóban felfőzve' hibás értelmezés. Bizonyos, hogy zsendicét túróból soha nem főztek tájainkon. – Semthyczebewl. Daczó Máté fogarasi várnagy Nádasdy Tamáshoz, 1549. NyIrK VI. 375-376.

*

Végszót mondani –  magyarázkodás címen, például –  nemigen kívánok. Minthogy azonban annyit mindenképpen megjegyezhet bárki figyelmetes olvasóm, hogy kisközösségünk élő-eleven nyelvezete valamiképpen gazdagabbnak tetszik az emberi fogyatékosságok vagy fonákságok megszólásában és elítélésében, erről szólnom illik. Talán rajtam is múlik: kevésbé figyeltem másik irányban. Mindazáltal azt hiszem, ezt a körülményt nem kellene hiányosság gyanánt felfogni. Ez a viszonylagos aránytalanság ugyanis –  a közösségi szokáshagyomány mondatja –  inkább arra mutat, hogy az erkölcsi jó megél dicsérő szó nélkül is; az ettől elütőre kell inkább figyelni és róla szót ejteni, ha igazán és csakugyan van még a szónak igazra és jóra nevelő ereje és hatása.

Száz szónak is egy a vége. Üdv az Olvasónak!