KŐFARAGÓ VISTA faluja –  1910: Magyarvista – Kolozsvártól nyugatra 18 km-re, a Nádas vizétől jobbra benyúló völgyben fekszik, az egykori Kolozsvármegye Nádasmenti járásában. Újrakeresztelése évében 1400 lakosa volt (90 %-a református); azóta –  mint Kalotaszeg magyar népe mindenütt – lélekszámban megfogyatkozva élte, néhány évtizedig, hagyományos életformáját. Az utóbbi 40-50 esztendő azonban – számos lelki és gazdasági válság nyomán –  mondhatni gyökeres változást hozott sok tekintetben.

A szokáshagyomány szinte már csak a hajdani árnyéka gyanánt tengődik; a mindennapos népviselet nagyünnepivé szorult vissza, és színpompájának gyarapodásával mindinkább alkalmi öltözetté vált; gazdag népdalkincse a modern kalamajka miatt veszendőbe került; a legkiválóbb magyar férfitáncos kalotaszegi legényesét minden táncház fiataljai megtanulták, ámde szülőfalujában alig akad egy-két folytatója; messzi vidéken ismert szőttesei ma már megőrzött – ha őrzött –  régiségek emlékei; újabbak ilyenek nemigen készülnek; hajdani festett bútorai múzeumokba, magángyűjtőkhöz vagy tűzre kerültek; újabb bútorfestésünk kissé túlpingáltnak tetszik; vasútépítői hajdan bejárták egész Magyarországot; fuvarosai eljutottak Segesvárig; valaha ismerték meszeseit; újabban pedig kőfaragó mesterei, a kő igazi művészei szereztek hírnevet a falunak.

Kolozsvár és Egeres meg távoli bányavidékek munkahely-kínálatai folytán azonban 1948 (államosítás, a közbirtokossági erdőjog elorzása), de különösen 1962 (kollektivizálás) után lassú elvándorlás is apasztotta a falu lélekszámát és rontotta korcsoporti összetételét: 1970--80 tájáig Vista is kiöregedett. Iskolája 1952-től négyosztályosra süllyedt; felsőbb osztályú tanulói Szucságba és Bácsba járnak. A fiatalság társas életének és szórakozásának hagyományos formái és alkalmai elenyésztek. 1968-ban elvitték innen a községi irodát (kisebb faluba, 6 km-re); azóta minden közadót Gorbó emészt fel; középületeink siralmasan és szégyenletesen leromlottak ...

Az 1989 után hirtelen felbomlott kollektivgazdaság romjain az új gazdálkodás csetlik-botlik, gépek és munkaerő híján a határban azóta is igen sok a parlagon heverő föld; a korábban is észlelt rablógazdálkodásban leromlott talajt drága áron lehet majd helyrehozni; mészkőbányáink minőségi harmada állítólag kimerült, a 70-es évek végétől vagy 150 kőbányászt és kőfaragót foglalkoztató üzem – ugyancsak 1989 után –  alapjában felbomlott; ami még maradt belőle, az inkább csak pang; a korábban ingázó ipari munkásság 1990-től lassan-lassan munkanélkülivé váltan térhetett vissza a barázdába ...